Shimano Alivio BX feeder és Nexave 4000 FB orsó

Egy kis véleményezést szeretnék írni azoknak, akik éppen ezt a botot és orsót szemelték ki maguknak. (Shimano Alivio BX feeder 3,66 Medium és BX feeder 3,90 Heavy + Shimano Nexave 4000 FB orsó)

A bot

Hosszas tanakodást követően, áttértem a feederbotos (feeder botos) horgászatra. Előtte volt egy bojlis (X2, 3.5 librás karbon) botom és egy sima SPRO teleszkópos (amolyan mindenes bot). Ezekkel horgásztam éveken át, de valahogy sosem tetszett igazán. Nem voltam kibékülve a kapásjelző mechanizmussal sem. Mindig is idegesített a bot végéből a vízbe menő damilban lévő has. Többször láttam, hogy ez a has kicsit megmozdul, de a kapásjelző halottan lóg. Nem tetszett továbbá az sem, hogy a kapásjelző szélben szinte használhatatlan volt. A felhelyezése és beállítása is okozott néha problémát. Azt is problémaként éltem meg, hogy a botok túl erősek voltak számomra. Egy 2-3 kilógrammos pontyot szinte kicsörlőztem velük. Nem volt valami élvezetes a horgászat. Hiába finomítottam a végszereléken éreztem, hogy a botok nincsenek összhangban vele. Ha egy kisebb halat fogtam, nem is tudtam, hogy rajta van, amíg meg nem láttam. Gondoltam változtatok ezen és megpróbálok belépni a finomszerelékes horgászat világába, amely sokkal jobban tetszik, mint a bojlis horgászat. Első körben SPRO cuccokat néztem ki magamnak, de lebeszéltek róla. Meg is fogdostam pár SPRO botot, de elsőre nagyon merevnek tűntek, valami finomabbat akartam. Nem sokkal ezután tartottam a kezemben a Shimano belépőbotját az Alivio BX feedert. A súlya (könnyűsége), a lágysága egyből látszott. Sokkal érzékenyebb volt, mint a másik említett bot a kategóriában. A kidolgozottsága is jobban tetszett. Árban ugyan kicsit drágább volt, mint a SPRO botok, de a FEHOVA idejére időzítettem a vásárlást, így kaptam némi kedvezményt. Tehát döntöttem és megrendeltem a két botot, amelyhez botonként 2 darab spicc is járt egy spicctartó műanyag csőben tálalva (botonként a csövek is természetesen)! Parafanyél, karbon (XT30) bottest, egy karbon spicc, egy üveg spicc és Shimano SIC gyűrűzés. Minőségi áru véleményem szerint. Persze ez idő alatt is bennem volt a félsz, hogy milyen lesz a feederezés, milyen lesz kapásjelző nélkül, milyen lesz merőlegesen a partnak, vajon tényleg jó lesz?

Az orsó

Az orsó kiválasztása sem volt egy egyszerű feladat, lévén rengeteg termék van a piacon. Gondoltam Shimano bothoz, ildomos Shimano orsót választani. 40-es 50-es méretben gondolkodtam, nyeletőfékes, vagy első fékes fékrendszerrel. Végül az utóbbinál maradtam és így választottam ki a Shimano Nexave 4000 FB orsókat. Mint a két botra ilyen vásároltam. Az eddigi orsóimhoz képest egyből látszott a minőségi javulás. A mikrofék tompán kattogó hangja, a hangtalan forgás, a fém dob és pótdob és a lágyan mozgó hajtókar. (3 golyós és 1 tűgörgős csapággyal rendelkeznek). Nyeletőfék nélkül eddig is megvoltam, gondolom ezután is megleszek. Mind a két orsót feltöltöttem zsinórral a 3,66-os botra 18-as damilt, a 3,90-es botra 20-as damilt tettem, majd összeillesztettem a botokkal. Tudtam, hogy ez kell nekem. Könnyű és finom! :)

Az első horgászatok

A botokat pikk-pakk összetettem, kiválasztottam a megfelelőnek gondolt spiccet is. Befűztem a damilt, amelyet a pici spiccen lévő gyűrűkbe sem volt nehéz befűzni. Megkötöttem jelenlegi kedvenc végszerelékemet, leszúrtam az ágasokat és megkezdtem a horgászatot. Az első dobásoktól féltem kicsit, mert nagyon behajlott a spicc. Könnyítettem is a kosár tartalmán. Az előke 14-es monofil volt. Bedobtam és az első dobás sikerült is. Oda, ahova szerettem volna. Letettem a partra merőlegesen, beállítottam és vártam a halakat. Közben elkészítettem a másik botot is, mellyel ugyanígy jártam el. Eltelt egy jó 20 perc és egy leheletfinom mozdítás a 3,90-es boton. Picit kiegyenesedett és visszagörbült. Bevágtam… megvolt… Egy jó 2 kilós compó volt az horgon (akkor még ezt nem tudtam persze). Kiváló érzés volt küzdeni vele. A bot hajlott szépen, a hal minden mozdulata érezhető volt teljes mértékben. Éreztem, hogy rengeteg erő van még a botban. A compó erősen küzdött, de a bottal kiválóan irányíthattam a halat. Kicsit engedtem a féken, halk, tompa kattanások jelezték, hogy a fékrendszer működésbe lépett. Zene volt füleimnek. Végül húgom merítette a gyönyörű szép compót, mely a kedvenc halam, úgy mellesleg. Aznap több halat nem sikerült fognom, felerősödött a szél is nagyon. Szélben a spiccek éppen hogy rezegtek, volt még egy két mozdítás, de feederes előéletemnek köszönhetően (0 perc), nem tudtam mikor vágjak be. Gondoltam ezt még gyakorolnom kell, és ki kell tapasztalnom a pici jelek jelentését, melyeket a rezgőspicc közöl a víz alatti világról. A második horgászat is hasonlóképpen telt, itt már fogtam pár kárászt is, de még mindig nem voltam tisztában, mikor kell bevágni. Persze a melegedő vízben, a tél után a halak finomabban kapnak, mely csak bonyolítja számomra a feederezést jelenleg. Gondolom majd májusban erőteljesebb görbülésekre számíthatok.

Konklúzió

Mindent összevetve nem bántam meg, hogy áttértem a feederezésre. A módszer finomsága tetszik, ezt kerestem pontosan. A botokat sem kell folyamatosan nézni, mint ahogy azt elképzeltem. Néha-néha rápillant az ember és látszik a változás, ha kapás volt. Nézni is jó a feszülő spicceket, mert bármelyik pillanatban megmozdulhat, ami csak egyet jelenthet. Hal van a vízben, lehet, hogy éppen a csali körül! :) Szerintem, aki teheti és késztetést érez a finomszerelékes horgászat iránt és szimpatikus a feederbotos horgászat váltson. Megéri...


Hozzászólás(ok) 9 hozzászólás
Hozzászóláshoz regisztráció / bejelentkezés szükséges.
Kattints ide...