Ráckevei Duna-ág (Gubacsi híd)

Már több alkalommal horgásztam a helyen, így gondoltam van már valamennyi tapasztalatom, hogy írjak róla egy rövidke értekezést. Amikor vadvízre megyek horgászni, mindig eltölt a félsz, hogy nagyon ismeretlen közeg fogad majd, törpeharcsákkal teli szakaszt fogok ki, helyi ismeretek nélkül szinte semmi esélyem sem lesz halat fogni, rossz helyre dobálok majd folyamatosan, rossza csalival és kár erre egy napot és pénzt áldozni. Ez itt sem volt másképp, de gondoltam egy merészet és lévén elegem lett az ingerszegény mesterséges kockatavakból és a sok 1,5-2kg-os béna tavi pontyokból, felkerekedtem és elindultam horgászni az ismeretlenbe.

Érkezés

A horgászhelyet szeretem mindig minél korábban elfoglalni, mert mire világosodik, már szeretnék készen lenni mindenféle etetőanyag bekeveréssel, szerelékkel stb. Minden alkalommal a megfelelő időben érkeztem és a kevéske hely egyikét el is tudtam foglalni. Szerencsére az első alkalommal találkoztam egy öregúrral, aki adott némi támpontot, tanácsot és az itt kizárólagosan működő csaliból egy minta adagot. Én ugyanis nem készültem fel megfelelően, vittem kukoricát, csontit, pelleteket, de pufit nem. Pedig itt csak arra jön a hal! Állítják. Érdemes minél korábban kimenni, mert a hajnali órákban nagy a nyüzsgés. Persze, ha itt nincs hely, akkor még van itt-ott bőven, de nekem ez tetszik a legjobban.

Horgászat

Az első alkalommal, amikor még nem voltam képben szinte semmit sem fogtam. Próbáltam a csontit lebegtetni, 16-os előkére váltottam, dobtam távolra, közelre, de semmi értelmes. A vízterület eleje, a parttól 5-10 méterre igen hínáros, így a kitekerésnél erre gondolni kell. Pár előkém ott is maradt. A vízben a kagylók is előszeretettel támadják a csalit és a zsinórt is. Volt, hogy egyszerre kettőt is fogtam. Feederbottal horgásztam minden alkalommal, nagyon szeretem ezt a módszert és egyre jobban alkalmazom… szerintem. Nos, a helyi szokásoknak megfelelően a feedertechnikát is átalakítottam picit. A második alkalommal két horgot tettem fel a bot végére. 22-es főzsinórra és 20-as előkezsinórra váltottam. Az etetőkosarat is kicseréltem, vásároltam szögletes alakút, hogy a néha kinyitott zsilip miatti áramlás ne tudja elgörgetni. Az előkezsinóron rövidítettem, maximum 12 cm-es előkét készítettem, pici hurokkal.

A horogra minden esetben tettem fel szilikoncsövet védve a kötést és ezzel is továbbfinomítva a szereléket. Bevetettem egy újabb csalit a törökmézes puffasztott búzát. Az eredmény nem marad el. 13 darab keszeget sikerült kiemelnem a vízből és 10 kisebb potykát kellett elengednem, de volt pár hal, amely leakadt sajnos. Harmadik és negyedik alkalommal már ismertem a megfelelő dobótávolságot, a legjobb csalit is és úgy általában, hogy merre dobjak. Szintén sikerült számtalan keszeget fognom, több kisebb pontyot és sikerült 2 méretes pontyot is fognom. Egyiket a feleségem kapta ki, nem volt semmi, amikor bevágott neki… én éppen szereltem valamit. Kiváló lesz a halászlébe, már bent figyelnek a fagyasztóba a sok kis keszeggel egyetemben. A törzshorgászok folyamatosan süllőre vadásznak, mert számtalan akad itt állítólag. Nem is kis példányok. Sajnos nekem csak egy balint sikerült lencsevégre kapnom, de abból is az egyik legkisebbet szerintem. De nem baj, mert a kapás és a bevágás öröme így is megvolt.

Összességében

Örülök, hogy találtam a lakásomtól 5 percre egy ilyen remek helyet, biztosan vissza-visszajárok majd ide, ha például keszeg kell, vagy nem tudok távolabb menni. A pár alkalommal kezdtem megismerkedni a helyi törzshorgászokkal is, de véleményem szerint nehezen fogadnak be új embereket. Féltik a jó kis helyeiket, már nem tudnak elég korán kijönni, hogy a megszokott állásokat elfoglalják. Jókat beszélgettem velük, cseréltünk csalikat, a megmaradt etetőanyagot szinte mindig elfogadja valaki, segítenek meríteni, ha úgy hozza a sors. Szerelék az első alkalommal 18-as főzsinór, 16-os előkezsinór. Egy 6-os horog lent, az etetőkosár alatt, amely gubancgátló csővel volt ellátva. Szerelék a többi esetben 22-as főzsinór, 20-as előkezsinór. Két 6-os horog. Az egyik lent a gubancgátlós kosár alatt, a másik felette gyorskapoccsal, nem csomóval rögzítve, ezen 20-as rövid előke. Csali A szinte kizárólagosan működő csali a puffasztott búza volt mézes ízesítéssel. Ehhez megfelelően mézes etetőanyag, mézes aromával. Az etetőanyagban volt még sárga angol morzsa, csemegekukorica, édes kukorica pellet és csonti.


Hozzászólás(ok) 2 hozzászólás
Hozzászóláshoz regisztráció / bejelentkezés szükséges.
Kattints ide...