Rab horgásztó

Horgászat időpontja: 2014. szeptember 27.

Dokival már pár hete tervezgettünk egy közös horgászatot, ami végül csak összejött.

Érkezés

A találkozót hajnal 6-ra beszéltük meg a halőrház előtt. Mivel én kicsit messzebbről jöttem nem nagyon tudtam pontosan odaérni, így 15 perccel előtte már ott virítottam. Az első vendég voltam a tavon, a halőr még feküdt. Bekopogtam, kicsit viccelődött, hogy ez milyen eljárás, de szívélyesen fogadott egy pólóban és egy szál alsógatyában. Megkínált egy kávéval, amit végül nem engedett kifizetni, hiába erősködtem. Mondtam Neki, hogy várok valakire, így beszélgettünk erről-arról. Közben azért szállingóztak a horgászok, mindenkivel beszélgettem egy kicsit. Megérkezett Doki is, így kimentem a kis faházból köszönni Neki. A halőr is felismerte és mondta is, hogy miért nem mondtam, hogy Ő az, mert Ő már régi motoros itt. Nem tudtam, de igazából mindegy is volt. Most találkoztunk személyesen először, így rövid ismerkedést követően már meg is indultunk a célterület felé. A napijegy 2.000 Ft volt és nem lehet elvinni a tóról halat. Budapest felől az M3-as autópályán, Boconád felé lehajtva érdemes megközelíteni a tavat, az út viszonylag jó, de van egy-két tankcsapda is. Kál felől is lehet érkezni, ha valakinek úgy a kényelmes.

A tó

A tó területe 15-17 hektár körülbelül, de folyamatosan bányásszák most is, így ez a szám évről-évre nő. A part egyik felét nádas, bokros, fás terület öleli, de ahová mi mentünk ott igen kopár volt. Már a halőrnél is hallottam fél füllel, hogy itt a végében friss a bányászott terület, így ott több a hal. Az átlagmélység 3-3,5 méter, nem nagyon vannak benne törések és akadók. Doki is megerősített ebben, hogy ott többet lehet fogni, mint elöl. A tavon minden állás megközelíthető autóval egy aránylag megfelelő minőségű földúton, még talán esős időben sem probléma. Itt-ott láttam kihelyezett fa wc-t is. A büfében, vagy halőrházban lehet kapni üdítőt, sört, etetőanyagot is. Több filagória is kihelyezésre került a tó körül. Az egyik oldal közepén egy nagyobb, kibérelhető faház is helyet kapott, így a hosszabb túrákat akár kényelmesebben is el lehet tölteni.

Horgászat

Én inkább a vadregényesebb területet vettem volna célba, de Doki tapasztalatában bízva elengedtem a gondolatot, hogy a halak a nádasnál vannak. Szerintem a tó legkopárabb részébe sikerült letelepednünk. Tőlem balra egy kicsi fa nődögélt, balra tőlünk pedig felhalmozott homok és munkagépek látványa fogadott. Pár perc alatt installáltuk a bázist és megkezdtük a horgászatot. Amire már az elején felfigyeltem, az az, hogy Doktorúr semmiféle etetőanyagot nem használ. Egy sima ólommal és egy 30-40 centis előkével vallatta a vizet. Én a szokásos method kosaras szereléket vetettem be. Az nap első részében nem nagyon volt történés. A szél is rossz irányból fújt és nem is túl erősen, néha pedig teljes volt a szélcsend. Dokinak sikerült megfogni az első nagyobb halat, de nem sokkal később én is fogtam egyet. Én viszonylag sok kárászt és dévért tereltem a partra, ami nem töltött el túl nagy örömmel. Inkább potykát szerettem volna szákolgatni. Ekkor arra az elhatározásra jutottam, hogy én is ólmossá alakítom a szerelékemet, mert úgy gondoltam, hogy az etetőanyag miatt odasereglett kisebb halak elverik a nagyobbakat. Miután váltottam már szinte csak nagyobb halakat sikerült fognom nekem is. Olyan 14 óráig nem volt túl nagy mozgolódás. Összesen 4-5 ponty talán. Utána a szél is rákezdett, ráadásul a jó irányból. Sorban fogdostuk a kisebb-nagyobb potykákat. A legnagyobbat talán nekem sikerült fogni, olyan 4,2 kg súlyban. Egy olyan eset is történt, hogy bevágtam, úgy vélem pont időben és igen erős húzás jelentkezett a túloldalon. Mivel kicsi rándítások is voltak, így gondoltam túl nagy nem lehet. Egyszerűen nem bírtam a felszínre hozni. Mikor egyszer megmutatta magát 10 perc fárasztás után, akkor láttuk, hogy 3-4 kiló között lehet és mintha nem a szájába akadt volna a horog. További 10 percre volt szükség, hogy megszákoljam. Elég fárasztó fárasztás volt az biztos. Az hasúszóba akadt, de nagyon jól. Csak fogóval tudtam kiszedni. A keletkezett sebet lefertőtlenítettem, de sem vér, sem egyéb nyoma nem volt, hogy valaha volt ott egy horog. A kemény részbe akadt.

A másik érdekes mozzanat, hogy miközben Doki fárasztott egy halat a másik botján is kapás volt. Bevágott, gyorsan odasiettem, hogy átvegyem. Sajnálatos módon ez is rosszul akadt, de sajnos ez már a hal hasába. Ez kisebb volt, könnyebb volt kiszedni, mint a másik halat, amelyiknek a hasúszójába akadt a horgom. Egy kis kezelés után visszanyerte szabadságát. Fogtunk pár olyan halat is, amelyiknek már nagyon rojtos volt a szája. Hiába, az olyan tavakon, ahol csak sportjegy van, ott garantált, hogy ilyen hallal egyszer összehozza a sors az embert. Végeredményben egy egész jó napot zártunk, kicsit lassan indult be, de a végén már egymást érték a kapások. Nap közben elsajátítottuk a dobócső használatát is kisebb-nagyobb sikerekkel. Dokinál volt pár 1000 éves bojli és azokkal szórtuk meg az előttünk és mögöttünk lévő területet. Volt, amelyik szépen beszállt jó messzire, de volt olyan is, amelyik elől célszerű lett volna fedezékbe vonulni. Nem olyan könnyű, de egy kis gyakorlással azért megoldható a csali távdobása. Nálam a Maros fokhagyma aromába mártott csalira jöttek a halak rendületlenül, Dokinál a Magyar betyár fantázianévre hallgató dippel ellátott csalira. Ezek az erős illatok voltak a legsikeresebbek. Próbáltam az édes, epres dipet is, de nem jelentkezett rá egy mozdítás sem. Az erőteljes, büdös aromák voltak a nyerők szinte kizárólag.

Összességében

Valami ilyesmi napra számítottam. A fogás teljesen jó volt, nem nagyon unatkoztunk. Ezúton is köszönöm Dokinak a meghívást ide és remélem, hogy még találkozunk és sikerül fognunk egy-két nagyobb halat is közösen.




Hozzászólás(ok) 5 hozzászólás
Hozzászóláshoz regisztráció / bejelentkezés szükséges.
Kattints ide...