Katalin horgásztó 2014

Horgászat időpontja: 2014. augusztus 16.

Ezúttal egy közeli tavat vettem górcső alá. Lakhelyemtől mindössze pár percnyi úttal kellett kalkulálnom.

Érkezés

Esős, szeles, felhős időt jósoltak. Előző este rá is zendített rendesen, ami rossz előérzettel töltött el, mert a tóig az út igencsak földút. Nem is rövid távon. Nos, a mi autónk nem erre van kitalálva, így picit kellemetlen volt a másnap hajnalra gondolni. A tó 6 órakor nyitja kapuit, így elég volt 5:45-kor útra kelnem. Megérkeztem a földút bejáratához és láttam, hogy nem lesz egyszerű. Hepehupás, telis-tele láthatatlan aljú és mélységű tócsákkal. Aznap reggel a lendület volt a legjobb barátom és nem is hagyott cserben. Volt egy-két melegebb helyzet, de sikerült elevickélnem a kapuig. Miután sikeresen beértem a parkolóba 5:55-kor az már majdnem tele volt. Leparkoltam és felcuccoltam a talicskámat. Közben érkezett még egy spori, aki kivágott a kocsiból egy hűtőtáskával és leszaladt a tóhoz. Azért le, mert a tó egy kisebb völgyben helyezkedik el és ennek alján található a víz és a halőrház-büfé is. Mire odaértem már kérte is a jegyet, majd elosont és lefoglalta magának az egyik közeli helyet. Hiába, egy-két helyi hiénával nem lehet mit kezdeni. Tudja mi a dörgés és nem is rest kihasználni. Kértem én is a jegyet. A sportjegy 2.000 Ft volt. Leadtam az igazolványt, mert csak azzal lehet horgászni és elindultam a legtávolabbi pont felé a parton. Én voltam aznap a tízedik, aki jegyet vett, mert a tízes sorszám volt a kis laminált papíron, amit majd a végén le kellett adnom. Úton befelé elméláztam, hogy mit-hogyan fogok csinálni. Közben beszédbe elegyedtem az egyik már horgászó emberrel. Kérdeztem, hogy mi a favorit csali, sokat jár-e ide és mikor kezdte ma meg a horgászatot. Azt mondta 5 perce. Persze… Elfoglaltam a tó átellenes sarkában az utolsó értelmes helyet és bekevertem az etetőanyagot. Amíg az állt, nekiláttam összetenni a cuccokat és megkezdtem a horgászatot.

A tó

A vízterület 3,5 hektár. A tó közepén van egy félsziget. A partot körben ferde földfal veszi körbe, mintha a tó fölött lehetne akár még egy tó is és mi épp egy törésen horgásznánk. Nem tudom, hogy ez így érthető volt-e, de majd a képeken látszik. Ezáltal a szél nem okozott különösebb gondot, de a nap már inkább. Ernyő nélkül nincs sok esélyünk nyáron. Van ugyan egy ideig árnyékosabb hely a tavon, de fa nem nagyon van. Ahogyan nád sem. A félsziget szerintem pont kettéválasztja a tavat. A büfé felőli oldalon olyan 2-3 méter mély a víz, a túloldalon, ahol én is horgásztam olyan 6-8 méter lehet. A két terület közötti nem túl széles (10-15 méter) átvezető a félsziget előtt is olyan 2-3 méter körüli lehet. A part egyébként rendezett, füves, kivéve a félszigetet, ahol sóderes-homokos. Van számos pad és esőbeálló is, valamint kihelyezett, kukának avanzsált lyukas aljú hordók is. Ez alkalommal állítólag lent volt a víz egy törzshorgász szerint. A merítőháló mondjuk leért így is, tehát ez nem volt probléma. Ha még van 50 centi, akkor lett volna az igazi.

Horgászat

6:40 körül tudtam bevetni az első szerléket. Method kosarat használtam. Előszörre viszonylag nagyot dobtam. 40-50 métert. Éreztem, hogy nagyon mély a víz, sokáig süllyedt a kosár. 8-ig még csak kapás sem volt. Ekkor gondolkoztam el olyanokon, hogy olyan mélyen miért lenne a hal, hiszen a táplálék sem nagyon lehet ott, a sötétségről nem is beszélve, bár ez gondolom, a halakat annyira nem befolyásolja. Legalábbis az én célhalaimat nem. Elkezdtem kijjebb dobálni 15-20, majd 5-10 méterre. Itt sem volt éppen derékig érő a víz, de mégsem 8 méter. Az első kapás 11 körül jelentkezett. Gondoltam is, hogy akkor ennyi volt, mert innentől szokott kapástalanság lenni. Egy 3 kilós, igazán erős ponty volt a horgon. Egy remek küzdelem után kimerítettem, fertőtlenítettem a sebét és elengedtem. Utána rögvest újabb kapás volt a még bent lévő boton. Egy kisebb kárász járt pórul. Őt is elengedtem, majd taktikát váltottam egy újabb órányi kapástalanság után. Visszasétáltam a parton és szinte az egyetlen víz fölé hajló fánál, ahol pár szál nád is volt megszórtam a vizet kukoricával és etetőanyaggal olyan 2-5 méterre a parttól. Visszaballagtam a botomig, kitekertem majd újra felcsaliztam és odasétáltam a beetetett helyig. Belendítettem a cuccot majd nyitott felkapókarral visszaballagtam a székemig. Kilazítottam a féket, megfeszítettem a zsinórt és elkezdtem olvasni a könyvemet. Nem sok reményt fűztem a dologhoz, de már próbáltam mindent, ez sem volt rosszabb a többinél. Olyan 14 óra lehetett, amikor is süvíteni kezdett a fék. Na! Még a végén fogok valamit az úgynevezett kapástalan időszakban. Bevágtam! Mintha tuskóba akadt volna a horog, de a tuskó nem oldalaz. Akkor talán ez egy nagyobb lesz? 25 perc kellett, hogy kiderítsem, hogy mi van a túl végen. Közben azon járt az eszem, hogy egy bot sincs most bent a beetetett helyen és ez idegesített. Ott hever parlagon az egyetlen jobb halat adó hely én meg fárasztok egy halat... Kicsit nyilván hülyén hangzik, tudom nekem is. Nos, 20 perc után sikerült felszínre terelnem óvatosan. Nem rángattam, csak, ahogy hagyta. Gyönyörű szép, hatalmas tükrös fordult alá és tűnt el ismét a mélyben. Kissé nyugtalanított, hogy még nincs a merítőben, de nem veszthettem el a fejem. Ilyenkor tilos húzni és kapkodni. Jártam már pórul így. További 5 perc kellett, hogy alámeríthessek. Végre! A szomszédtól kellett kérnem egy mérleget, mert az enyém elázott és még az előző horgászat alkalmával idegességemben kivágtam a kukába a parton. Új egyéni rekordom született. A hal 9,5 kg-ot nyomott. 25 dekával több, mint az előző legnagyobb halam. Kínkeservesen csináltam egy fotót 10 másodperces időzítéssel. Fertőtlenítettem, majd szép lassan elengedtem. Még meg is kellett löknöm egy leheletnyit, hogy ténylegesen felfogja, hogy ismét szabad és lehet elúszni. Szépen, méltóságteljesen eltűnt a vízben. Sokáig nem méláztam. Bevetettem ismét a szereléket a jó kis helyre. Idő közben megtudtam, hogy az a hely, amire ráleltem a tó egyik legjobb helye a három közül.

A szerelék élesítve várta a következő áldozatot. 20-30 perc telt el és ismét szaladt a zsinór. Nem hittem a szememnek. Bevágtam, megvolt! Ez is egy nagyobb darab lehetett, de korántsem akkora, mint az előző. Bő 6 perces fárasztást követően megszákoltam egy 3-4 kilós példányt. A szokásos eljárást követően szabadon engedtem. Öt óra lehetett. Hétig lehet horgászni, így újra belengettem a szereléket. Sokáig semmi sem történt, gondoltam megnézem a csalit. Leakadtam. Be is szakadt a cuccom. Ezután ez így volt zsinórban háromszor. Kicsit mérges voltam, de a rekordom valamelyest csökkentette a fájdalmamat. Az utolsó előtti dobás jó helyre mehetett, mert 5 perc sem telt el és már vitte is a csalit valami. Bevágtam, ez is nagyobb volt. Bő tíz perces fárasztás után leszakadt az előke. Nyert a hal. Bosszankodtam pár másodpercet, de már rendesen fáradt is voltam. Gyorsan megpreparáltam a szereléket és egy utolsó lendítést még kiviteleztem. Újabb orsófüstölős kapás. Reméltem, hogy amur lesz, mert nap közben fogtak párat itt-ott. Volt egy öt kilós is. Bevágtam, de csak ésszel, finoman. Szakadás. Megint az előke, de középen szakadt el, nem a csomóknál. Friss kötés volt, sosem használom kétszer ugyanazt az előkét, kivéve, ha az fonott. Ez monofil volt sajnos. Lehetett amur is, lehetett egy akadó is, lehetett bármi, azt én már nem tudtam meg. Ismét a rekordomra gondolván kitörtem a letargiából és nekiláttam összepakolászni a cuccaimat. 7:00-kor elhagytam ezt a remek tavat. Kifelé sokat száradt a földút is, így kicsivel könnyebb volt kinavigálnom magam az aszfaltozott útig, ahol egy önkiszolgáló autómosóban lepucoltam az autót a reggeli mocsoktól.

Összességében

Minden képzeletemet felülmúlta ez a nap. Kissé szkeptikusan látogattam el erre a tóra, mert túl közel is van, meg nem is olyan nagy, és igazából még csak nem is annyira szép a közeg. Azt nem tudtam, hogy élnek benne nagyobb halak is, azt képzeltem, hogy ez egy amolyan tagokkal teli telepítésenkénti fogásokkal és 1-2 kilós potykákkal. Nagyot tévedtem. Illetve nem is annyira tévedtem, mert szinte semmiféle érdemi infó nincs az Interneten a tóról, azaz eddig nem volt. :) Egy szó, mint száz még párszor biztosan leugrom erre a tóra, nem is árt kicsit jobban megismernem, hiszen karnyújtásnyira van tőlem, így ha más nem is, ide biztosan ki tudok jönni és lógatni egy kicsit. Nap közben a büfé felőli oldalon fogtak egy 11 kilós pontyot is. A nap végén pedig amurok hada úszkált a tó felszínén, voltak köztük egész nagyok is, éppen elkaptam a tekintetemmel, ahogy egy nagyobb példány alámerül. Találkozunk mi még!



Hozzászólás(ok) 21 hozzászólás
Hozzászóláshoz regisztráció / bejelentkezés szükséges.
Kattints ide...