Duna budapesti szakasza

Horgászat időpontja: 2010.07.26

Ez az izgalmas és eredményes horgászatom a Duna budapesti szakaszán történt velem.

Előzmény

Kedden, munka után hazafelé a dugóban várakozva, arra gondoltam, hogy megcsörgetem Mátét, miket fogott az elmúlt pár napban a Dunán. A tőle már megszokott precíz beszámolót meghallgatva, irigykedve „csorogtam” tovább az úton, mikor is a cimbora egy hajnali kenyérzsákos pecára invitált, hogy menjek vele. Rögtön igent mondtam, bár tudtam, nem lesz egy sétagalopp a napom, ha 3.40-kor kéne kelni és 8.40-re már a munkahelyen szeretnék lenni, majd fáradságot nem ismerve ötig dolgozni. Telefonom az előre beállított időpontban „ a katonaságban ismert tábori ébresztőhöz hasonlóan” pontosan, annak rendje és módja szerint jelezte, hogy Öreg, ki az ágyból, mert ez a nap nem lesz olyan, mint a többi! Szemem még alig volt nyitva, mikor az úton egy mellényes rendőrt pillantottam meg, aki nem sejtve, hogy én mennyire sietek, kiintett a sávból. A gyors „kb. 1 perces” ellenőrzést követően már tovább is haladhattam az eredeti célom felé, hogy horgászhassak egyet.

Érkezés

Pár perccel előbb érkeztem, ezért gyorsan elkezdtem összeszerelni a telematch botomat, mert a múltkori horgászat végén elvágtam a peca végére eléggé megviseltté vált főzsinórt. Máté, amint megérkezett, berakta a zsákba a halaknak szánt mennyei reggeli egy részét (a kenyérféleségeket), amit előzőleg beáztatott, majd gyorsan megmérte a pontos vízállást, hogy tudja, mekkora eresztéket állítson a palacknak. Ezek után a már jól megszokott műveletek következtek szépen sorban, rutinból. A puhára ázott kenyér, kifli és kalács mellé még tett a drótszákba nyolc gombóc etetőanyagot és már repült is a Dunába, a parttól körülbelül 5-6 méterre, hogy mielőbb horgászhassunk.

Horgászat

Máté az évek alatt sok tapasztalatot szerzett a zsákos horgászatban is, ezért egy cseppet sem lepődtem meg azon, hogy sikerült elsőre jó helyre és elegendő súllyal az alján bedobni az uszonyos barátaink számára a reggelit tartalmazó nagyobbacska "etetőkosarunkat", mely ideális estben hivatott volt szolgálni a folyamatos etetést a folyó sodrásának kihasználásának köszönhetően. Ha minden a terv szerint alakul "bár ez még a filmekben sem ilyen egyszerű", akkor reményeink szerint a kosár mederfenékre érkezése utáni 10-20 perc sorsdöntő lehet. Ha az elemózsiát a víz hamar elkezdi kimosni a lyukakon, ezzel a környéken úszkáló halak figyelmét is sikerül felkeltenünk, így részben már sikerünk is lehet. Abban biztosak voltunk, hogy a drótszákba belerakott pékáru és etetőanyag bőségesen elegendő lesz a tervezett két és fél órára. Szerencsénkre nem kellett sokat várnunk az első, csontira éhes halacskánkra, melyet Máté fogott a zsáknál. Paduca jelzés volt számunkra, hogy itt vannak. Alap esetben mindig úgy szoktunk horgászni, hogy az horgászhat közelebb az etetéshez, akinek a drótszákja a vízben van. Ezt azért jó tudni, mert tudjuk, hogy aki közelebb van a "mézes bödönhöz", az több halat foghat, mint a társa. Szerencsére ebből még soha nem volt köztünk vita. Általában én szoktam távolabb lenni, mert az úsztatással még csak idén ismerkedtem meg "Máténak köszönhetően", így jobban láthatom, hogy mit, hogyan kéne elsajátítanom ahhoz, hogy minél kevesebb alkalommal akadjak el a zsákban, kötélben. Ha jól emlékszem, akkor a harmadik úsztatásom alkalmával lehettem figyelmes az első kapásomra ma hajnalban. Az úszóm lassan és folyamatosan bukott a víz alá, akár egy tengeralattjáró. Résen álltam, s nem haboztam sokáig a bevágással. A szép, tenyeres bagolykeszeg nem tudott ellenállni a csonti csokromnak. A fotót követően vissza is engedtem, hogy hadd nőjön nagyobbra, majd gyorsan újra csaliztam és folytattam az úsztatást. Alig akartam hinni a szememnek, mikor a vízből kiálló piros antennám ismét eltűnt. Horgomon ismét egy oldalról lapított, nagy szemű keszeg volt, talán az előző még egyszer, vagy a testvére. Természetesen szomszédom se unatkozott, nála is kapást kapás követett. A vízállás előrejelzés szerint ezen a napon és a következőn is, nagyjából 70-70 cm áradás volt várható, ami szemlátomást be is következett. Ennek köszönhetően a halak is éhesebbek lettek, így élvezetesebb horgászatra lehetett kilátásunk. A sűrű kapásokban sikerült annyira elmerülök a horgászatban, hogy szinte alig készítettem pár fotót a fogott halakról. Már a harmadik bagolykeszeg visszaengedésén is túl voltam már, mikor első karikámat terelhettem ki a partra. Úgy tűnt, hogy ő sem egyedül kívánta meg a csalit, mert rögtön sikerült megfognom talán a testvérei közül még kettőt. Peregtek a percek, és egyre izgalmasabbá vált a kora reggel. A legtöbb horgászat alatt jó, ha sikerül fejenként 6-6 halat fognunk, most meg akár ennél többet is "zsákmányolhatunk"!

Nálam 3-3 az állás, ezért izgatottan dobtam be a horgom, rajta ismét friss csontikkal, hogy kiderüljön, melyik pontyféléből tartózkodik több a zsák környékén. Már jócskán távol a zsáktól úsztattam, mikor ismét kapást észleltem. Gyors bevágást követően tekertem ki halam, mikor a parthoz közel megmutatta magát a karika. Ezzel átvették a vezetést a bagolykeszegek elől. Szerelékem vízbe érését követően kicsit átnéztem a szomszédomhoz, mi újság nála. E rövid kitérő elég volt ahhoz, hogy a következő halam megvicceljen. Hiába kerestem az antennát, mert az már a víz alatt volt. Bevágásom után éreztem a leginkább a paducok fárasztásakor érezhető bólogatást, rugdalózást. Ennek nagyon örültem, mert szeretek a vésettajkúakra horgászni. Őt ismét karika követte, majd egy bagoly, aki természetesen nem huhogott. Izgalmas, nem szokványos horgászatban részesültünk, mert nagyon bőkezű volt velünk a Vén folyó. A következő éhes halacska egy árva küsz személyében jelentkezett, akit szerencsére már nem a húga követett, hanem a sorban második padró. Gyors számolást követően kiderült, hogy a mai nap eddig 5db karikát, 4db bagolykeszeget, 1 küszt és 2 paducot fogtam. Írhatnám azt, hogy a csúcson kéne befejezni, de szerencsémre rendelkezésemre állt még 60 perc, ezért nem kezdem el pakolni, hanem ismét csontikat tűztem a horgomra. A falánk keszegek nem bírtak magukkal: a következő percekben ismét sikerült fognom egy karikát és baglyot is. Az izgalmas versenybe egy szebb jász szólt bele (nagy örömömre), őt pedig egy újabb vésettajkú padró követte. Az órámra pillantva tudtam, hogy nagyon kevés időm maradt, hamarosan mennem kellett dolgozni. De azért pár gyors úsztatás még belefér a mai kalandba. Természetesen a kapkodás miatt sikerült elrontanom pár jó kapást, minek köszönhetően a befejezés sem úgy és akkor történt meg, ahogy én előre elterveztem. Arra gondoltam, hogy szeretnék még egy halat fogni "ha már itt vannak előttem" és aztán gyorsan elpakolok. Na, persze! Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "aztán arra ébredsz, hogy bilibe lóg a kezed!...". Az antenna ismét a vízbe bukott, majd tréfát nem ismerve egy határozott bevágás következett. Megvan! Király! Fejben már a kocsiban voltam, hiszen nem akartam elkésni, de közben még fárasztottam a halacskám, aki nem más volt, mint egy újabb bagolykeszeg. Ezt alig akartam elhinni, csak nagyokat mosolyogtam. Ezek szívatnak! Tudom, senki nem úgy olvas egy írást, hogy közben jegyzeteli a fogott halakat, ezért segítenék olvasóimnak egy kicsit, hogy miért is nevettem az imént. A mai reggelen eddig egy-egy küszt és jászt, 3 paducot, 6 karikát és 6 baglyot sikerült fognom! Na, ugye! Ilyenkor nem lehet elpakolni és csak úgy simán dolgozni menni. Fel kell rakni az i-re a pontot, ha úgy alakul. Hát persze, hogy engem se hagyott nyugodni ez a kérdés, ezt itt és most el kell dönteni. Dobnom kell egy utolsót! Ilyenkor más helyen csak azt hallani, hogy "vigyá koci" ergo félre az útból. Én nem kezdtem el kiabálni, nem szorítottam ki a Mátét, de ő is tudta, ez az utolsó esélyem, nem ronthatom el. Gyors csalizást követően már repült is a szerkóm a vízbe, amit hosszan úsztattam a zsák mögött. Hát persze, hogy nem volt kapásom. Ez nem lehet igaz! Akkor dobok még egy utolsót, de tényleg a leges-legutolsót. Az etetéshez közel vezetett szerelék hamar beállt, majd jött a kapásra várás. Az úszó antennája szinte mozdulatlanul sodródott tovább az áradó folyóval, már én is kezdtem belenyugodni, hogy itt ma egy igazságos 6-6-os döntetlennel ér véget a reggel, mikor egy hirtelen mozdulattal elbukott a vízbe a piros antennám. Bevágást követően a bot spiccét a vízbe rakva tekertem ki a halam a partig, majd mikor előttem úszott, akkor emeltem ki a vízből, hogy megtudjam, ki az utolsó halam a mai reggelen, és mi lesz a végeredmény. Kezemben ismét a pontyfélék családjába tartozó, kicsi fejű, nagy ívben lekerekített, rövid szájú, nagy szemű bagolykeszeget fogtam! Ezzel eldőlt, hogy 6-6-os állást elvesztették a karikák, amit a baglyok nyertek meg.

Összességében

Gyors pakolás, átöltözés és elköszönés, majd úton a munkahelyre egy gyors összegzés következett. Egy csodálatos, bőkezű reggelhez volt szerencsém, ideális vízállással és időjárással. Szerencsémre ma is kiváló társaságban voltam, Mátéval és a halakkal. Én tizennyolc uszonyost tudtam fogni, ami nagyon-nagyon ritka ilyen rövid idő alatt és ennyire kevés etetéssel. Igazi ünnep volt ez a mai! Kösz az invitálást, Barátom!


Hozzászólás(ok) 1 hozzászólás
Hozzászóláshoz regisztráció / bejelentkezés szükséges.
Kattints ide...