Adonyi holtág és Kis-Duna 2014

Horgászat időpontja: 2014. Október 18.

A megszokott útvonalon megérkeztünk a kocsmához, ahol a napijegyeket intéztük. 3.000 Ft volt megint, mert most volt pontytelepítés, bár minket a ponty nem érdekelt egyáltalán. Ott az egyik ember mondott egy olyat, hogy nem is emlékszik mikor fogott csukát utoljára. Nincs mit tenni, ez van. Átcsorogtunk a 6-os úton és leparkoltunk a szokott helyre. Kipakolásztunk és megindultunk befelé. Sötét volt még teljesen, de Pecajaninál volt egy jó kis elemlámpa, viszonylag könnyen be tudtunk menni a célterületre. Kicsit nagy volt a gaz, a fű, nem nagyon van gondozva a terep, igazi vadvíz. Néha jó nagyokat, magasakat kellett lépni, hogy haladni tudjunk.

Érkezés

Végre ismét horgászhattam egyet ezen a csodás területen Pecajani barátommal. A megszokott útvonalon megérkeztünk a kocsmához, ahol a napijegyeket intéztük. 3.000 Ft volt megint, mert most volt pontytelepítés, bár minket a ponty nem érdekelt egyáltalán. Ott az egyik ember mondott egy olyat, hogy nem is emlékszik mikor fogott csukát utoljára. Nincs mit tenni, ez van. Átcsorogtunk a 6-os úton és leparkoltunk a szokott helyre. Kipakolásztunk és megindultunk befelé. Sötét volt még teljesen, de Pecajaninál volt egy jó kis elemlámpa, viszonylag könnyen be tudtunk menni a célterületre. Kicsit nagy volt a gaz, a fű, nem nagyon van gondozva a terep, igazi vadvíz. Néha jó nagyokat, magasakat kellett lépni, hogy haladni tudjunk. Mikor végre megérkeztünk elleptek minket az ébredő szúnyogok. Rettenetesen sok volt. 4-5 csípett egyszerre mindig. A kesztyűn is átcsípett, szúnyog glória volt a fejünk körül. Egy bő órán át tartott ez az inváziószerű támadás, utána, mintha nem is lenne szúnyog, abbamaradt. A vízállás 75-80 cm körül lehetett, nem volt a legideálisabb, de jó volt a víz azért. Voltunk már itt, amikor ennél is jóval kisebb volt. Nekem akkor is tetszett, de nem maradtunk a területen akkor, átmentünk a Holtágra. Most maradtunk természetesen és elkezdtük vallatni a vizet.

A víz - A horgászat

Mivel élő csalihalat még lehet kapni, így magunknak kellett gondoskodni a csaliról. Vittünk spiccbotokat és kapkodtuk ki a bodorkákat és sneciket bele a kishalas vödörbe. Egy-kettő már ment is a horogra és vagy fenéken, vagy úszóval próbálkoztunk. Én inkább az úszózást részesítettem előnyben és a fenekezést, Pecajani pedig a mártogatást alkalmazta inkább. Néha-néha jól el is tűnt, szerintem mind a 30 kilométert megmártogatta. Ő fogta a nap első halát is egy szép két kilós csuka formájában, bár nem láttam, lehet, hogy a fűben találta :) Csak azt láttam, hogy előjön a sásból és hoz egy csukát. Nekem sem kellett sokat várnom és jött is az úszóra a gyönyörű szép kapás. Elmerült és csak ment-ment, feljött, majd megint elmerült és nem jött fel többet. 1-1,5 kilós csuka volt a hármashorgon. Idő közben felkelt a nap, érezni lehetett a kellemes meleget, amit árasztott.

Igazi, meglepetésekkel teli vadvíz, nagyon szeretem az adonyi szakaszt

A fénnyel együtt megjelentek a helyi horgászok is, akik leginkább csónakból horgásznak. Mi egy akadó mellé ültük le, ahol a süllőt is foguk a múltkor. Gyanúsan közeledett egy csónak felénk. Pecajani egyik botja az akadó mellé volt belógatva. A csónak csak jött és jött. Amikor mondjuk Neki, hogy mit szeretne, annyit mondott, hogy ez az Ő helye, meg hogy ide Ő etetni szokott. Ahogy kell, átment Pecajani botján és nekiment a partnak, ahol én álltam kezemben egy bottal. Jani kiabált Neki, hogy "Mit csinál ember?" én meg mondtam, hogy ha ez annyira az Ő helye és eteti is, akkor miért nem kel fel korábban? Na meg persze milyen Ő helye? Ugyan már! Erre elevezett és egy másik akadót horgászott meg, persze morgott vagy 10 percig még. Hihetetlen, mégis mit képzelt magáról? Erővel elvenni a másik helyét, vagy mire gondolt? Szerencséjére nem borítottuk a vízbe csónakostól. A nap már nem volt túl kellemes, mert roppant meleg volt. Ekkor volt egy másik incidens is egy helyi ipari kémmel. Jani 10 méterrel odébb mártogatott, de bent volt egy botja távolabb. Nekem is volt bent egy botom, de odébb mentem én is egy 5 métert, hogy mártogassak. Ekkor az akadósból odaszólt valaki, hogy ismerem-e a horgászat szabályait? Mondtam, hogy igen. Magamban meg azt mondtam, hogy miért nincs lék a csónakodon? Hogy messze vagyunk a bedobott botoktól stb. Lehet, hogy ezek fizetést kapnak ezért nem tudom, vagy nem tetszik nekik, hogy elvesszük a halaikat. Sosem tudjuk meg, mert lehetőség szerint nem szólók ezekhez az emberekhez. Ezek után már incidens nélkül megúsztuk a nap további részét. A nap legnagyobb hala egy 3 kilós csuka volt. Egy kisebb halszeletre jött, melyet fenékre tettem. Szép kapás volt, meghúzta a zsinórt és jól megrántotta a spiccet. Utána még vártam egy kicsit, hogy lehetőség szerint biztos legyen az akadás és bevágtam. Sikerült megfogni egy rövid küzdelem árán. 17 óra felé szedelőzködtünk, felkészítettük a halakat a szállításra, a 3-3 csukát.

Összeségében

Termékeny nap volt, pedig nehezen indult. A szúnyogoktól már megint nem lehetett látni. Felébredtek. Egy rettenetes 10 perc alatt összeszedtünk mindent és menetre készen voltunk. A kézfejemre és az arcomra megsemmisítő csapást mért az itt élő szúnyogkolónia. Mire kiértem a kocsiig szerintem 20-30 csípéssel lettem gazdagabb. Pecajani egy kisebb szúnyogfelhő társaságában ért a kocsihoz szintén. Lepakoltuk a cuccainkat a köves út közepére, hogy amíg bepakolászunk addig se legyen annyi bogár, mert a fűben parkoltunk. A kocsi nem indult... Nyomogattam ezt-azt, de semmi. Csak halványan pislákolt benne az élet. Akksi. Valami úgy maradt, vagy nem tudom, de ott ragadtunk a sok tetves szúnyoggal egyetemben. A kezdeti pánik után tisztult a kép és hívtam az assistance-ot. Az igazi kálvária még csak most kezdődött, de ez már egy másik történet... a halaknak lőttek 3-4 óra után már nem egészséges megenni őket, a rókák viszont jól jártak aznap.




Hozzászólás(ok) 1 hozzászólás
Hozzászóláshoz regisztráció / bejelentkezés szükséges.
Kattints ide...