Adonyi holtág és Kis-Duna

Horgászat időpontja: 2013. november 01.

Ezúttal nem egy horgásztóra esett a választás. Sőt, igazán választás sem volt. Pecajani jóvoltából az Adonyi Duna-holtágra látogathattam el, ahol megfogtam életem első csukáját.

Érkezés

A hajnali órákban indultam. Úgy beszéltük meg, hogy Ercsiben találkozunk és onnan együtt megyünk tovább. A terv így nem jött össze, mert Pecajani busszal érkezett volna a célzónába, de a tervezett időpontban nem indult járat. Szerencsére egy kis kitérővel nekem még útban is volt az a megálló, ahol rostokolt. Felszedelőzködtünk és elindultunk Adony felé a 6-os úton. Adonyban az első célunk a helyi kocsma volt, ahol már nagyban zajlott az élet. Szinte tele volt a kis helyiség. Itt váltottuk ki napijegyeinket, amelyhez természetesen elengedhetetlen volt az érvényes horgászengedély. A jegy ára jelenleg 3.000 Ft volt, mert most volt, vagy lesz telepítés, egyébként 2.500 Ft. A napijegyek kiváltása után a kocsmától áthajtottunk a 6-os úton a vízterületre, ahol leparkoltunk és gyalogszerrel kezdtük meg a horgászatot.

A vízterület (Adonyi holtág)

Kikászálódtam az autóból és jobban szemügyre vettem a hatalmas területet. Hihetetlen szép közeg fogadott minket. Látszott, hogy az ősz már rendesen átjárta a környéket. Lehullott levelek szerte-szét, kissé hideg idő, tiszta feszített víztükör. Páran pergettek itt-ott már, de rengeteg hely volt még. Igazából nem is nagyon vannak helyek, mindenki ott horgászik, ahol szeretne. Kövezés, bokrok, távolabb bedőlt fák. Igazi vadvízi pecának néztünk elébe.

A vízterület (Kis Duna)

A parkolótól kisebb sétával közelíthető meg a Kis Duna területe. Mint később kiderült, hogy autóval is be lehet menni, de gyalog hangulatosabb volt így elsőre. Egy kis ösvényen, az erdőn keresztül mentünk a víz felé. A part jobb oldalát választottuk célterületnek (erre az oldalra nem lehet autóval bejönni, csak a másik oldalra). Sétáltunk 30 métert a víz elejétől és lecuccoltunk. A nap folyamán több állomáson is horgásztunk, nem ragadtunk le egy helyre. A Kis Dunát teljes hosszúságában nádas, erdős terület övezi. Rendkívül szép látvány. A vízterület mögötti sűrű erdő után már a Nagy Duna van. A part tiszta, kényelmesen lehet rajta közlekedni és már alig várja az ember, hogy bevesse a szereléket, annyira hívogató a víz. Hiába, a vadvíz az vadvíz. Köze sincs a kockatavakhoz. Gumicsizma viselete mindkét területen erősen ajánlott. Sőt, inkább kötelezőnek mondanám.

Horgászat

A napot egy kis pergetéssel kezdtük a holtágon. Szemközt velünk a horgász épp akkor akasztott egy szép csukát, amikor megkezdtük a horgászatot. Elég biztató volt. Több rablás is volt itt-ott. Egy jó 40 percet dobáltunk mindenféle műcsalival, de csak nem sikerült fogni semmit sem. A rövid pergetés után célba vettük a Kis Dunát. A már fent említett séta után megérkeztünk a víz kezdetéhez.

Nagyon jó terület. Öblök, akadók, nádas. Gyorsan összetettük az úszós szerelékeket és már vetettük is be a kis kárászokat. Én közelre dobtam a parttól egy pici öbölbe. Miután az úszók bent voltak összetettük a mártogató szerelékeket. Szerencsére Pecajaninál volt minden, ami kell. Én nem voltam ennyire felkészült, de már tudom mi az, ami nélkülözhetetlen egy ilyen alkalomra (hiszem én :)). Nos, szerelgetem a cuccot épp fűzöm át a feederbot gyűrűin a damilt, amikor az úszóm irdatlan nagyot mozdult. Uhh! Rendesen megdobbant a szívem, adrenalin az egekben. Szépen odaosonok, az úszó folyamatosan táncol. Nagyot megy jobbra, balra, megáll, majd eltűnik és csak a sziluettje látszódik, ahogy távolodik. Én már régen bevágtam volna, de Pecajani türelemre int. Adagolom a zsinórt kézzel, hogy ne érezzen semmiféle ellenállást a hal. Még egy kis várakozás és bevágok. Megvan! Életem első csukája. Nem egy hatalmas darab, de csuka. Kicsit játszom vele, majd kiemelem. Hihetetlen, ott volt előttem élőben a hal, amit egy úszós szerelékkel fogtam. Nagyon örültem. Fotózás és megy vissza. Nincs 40 centi, ez mérés nélkül is látszott. Alig, hogy elengedtük, Pecajani úszója táncolni kezd. A forgatókönyv hasonló. Elmerül, feljön, majd a víz alá merül és folyamatosan mozog. Ez is megvan. Kicsi csuka szintén. Ezen a szakaszon rövid idő alatt még fogtam egy kis példányt, majd tovább álltunk a mélyebb víz felé. Félúton megálltunk és lecuccoltunk. Pecajani mártogatva is sikeresen fogdosott egy két halat, csukát, sügért. Ezen a területen én próbáltam elsajátítani a tanultak alapján a mártogatást, de nem olyan egyszerű az. Kettő halat sikerült lépre csalnom, de egyik sem akadt megfelelően sajnos, így mindkettő elnyerte szabadságát.

A feederbottal igazán jó volt a mártogatás, lehetett érezni a dolgokat. A hal, ami elkapta a csalit rendesen begörbítette a botot, élvezetes volt érezni a túl végen. Kb. egy óra után innen is tovább álltunk. Egy kisebb vízi akadónál álltunk meg, egy bokor volt a vízben. Ez elé bedobtam az úszót. Alig telt el 2-3 perc, az úszó egy hangos buggyanás kíséretében eltűnt, egy szempillantás alatt. A hal folyamatosan a víz alatt tartotta az úszót. Nehéz pillanatok ezek. Várni-várni. Ott ne hagyja! Még egy kis zsinór neki és bevágtam. Megvolt, ez már talán méretes is lesz. Próbál küzdeni, igen ez nagyobb. Rövid küzdelem után Pecajani kiemelte. Óóó, de szép. 45 cm. Már kapta is a bilincset. Holnap végre csukát eszem. Nos, én már elégedett is voltam az eredménnyel, a célomat elértem. Persze jó lett volna még 1, vagy 2 darab, de nem vagyok telhetetlen. Ismét tovább álltunk a mélyebb víz felé. Nagyon ígéretes helyhez értünk. Pecajani itt sorban fogdosta volna a halakat mártogatva, ha jobban akadnak. Itt fogott 2 sügért. Nekem nem volt kapásom, így kicsit visszább települtem, ahol volt kapásom, de nem sikerült megfognom a halat. Pecajani épp mártogatott, amikor az úszója bemozdult. Nem túl vadul, de azért láttuk, hogy nem a kárász az, ami a horgon van. Legalábbis akkor még azt hittük. Mozdult egy hirtelent balra, elmerült, visszajött. Mozgolódott. De csak éppen hogy. Bevágás! Rajta a hal, sőt! Nem is kicsi az áldozat. Rendesen begörbül a bot, pedig elég merev bot volt. Az erősre állított fék is nyekereg. Küzd a hal. Bizonyára csuka. Pecajani szerint olyan 4-5 kilós forma lehet. Azért az már nem rossz, milyen jó kis fotó lesz róla. Ekkora példányt élőben még nem is láttam. Várom már, hogy megpillantsuk. Már nem kell sok. Neee... a bot kiegyenesedett. Elment a hal. Még csak nem is láttuk. Pecajani kisebb sokk alá került egy rövid időre, amit meg is értek. Nagyon kár volt érte.

A fárasztó nap után lassan összepakolásztunk és célba vettük a holtágat egy utolsó 1-1,5 órás levezető pergetésre, amíg ránk nem esteledik. Itt már semmi említésre méltó nem történt, elég fáradtak is voltunk már, csúszkáltunk a sáros parton ide-oda. Nem egy pihentető nap volt, egy amolyan üldögélés a feederbot melletti. Remek kikapcsolódás volt egy kis sporttal fűszerezve, biztos, hogy izomlázam lesz. Lett.

Összességében

A terület belopta magát a szívembe. Nagyon tetszett a hely, a környezet. Ezúton is szeretném megköszönni Pecajaninak, hogy megmutatta ezt a remek vizet, a jó helyeket, hogy bevezetett a csukázás, mártogatás fortélyaiba, hogy olyan segítőkész volt. Igazán élvezetes pecát zárhattunk véleményem szerint. Biztos, hogy még jövök/jövünk ide.




Videó(k) 2 videó

Hozzászólás(ok) 14 hozzászólás
Hozzászóláshoz regisztráció / bejelentkezés szükséges.
Kattints ide...