Bodorka

Bodorka

Rutilus rutilus

Első ránézésre hasonlít a vörösszárnyú keszegre, de a bodorkának magasabb a teste, valamint a hasúszók és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt. Egész Európában és Szibériában is megtalálható. A XIX. század végén betelepítették Írország vizeibe is. Viszonylag igénytelen, szívós hal, így hazánk valamennyi vizében megtalálható. Folyókban kerüli az erős sodrást, a keményebb aljzatot és a ritkásabb növényzetet is kedveli. Állóvizekben is otthonosan mozog csapatokba verődve keresi a táplálékot a partok mentén leginkább. Ragaszkodik területéhez, ez alól kivételt képeznek az ívási és telelési időszakok. Szerencsétlenségére a csuka egyik fő táplálékhala. Legkönnyebben könnyű úszós felszereléssel fogják, csontival esetleg léggyel. A kisebb példányok kiváló süllő csalik, a nagyobbakkal a csukákat lehet ingerelni. A horogra feltűzve is rendkívül szívós. Húsa szálkás, de megfelelően elkészítve íze kárpótol érte. Kiváltképp az őszi-téli hónapokban, amikor is húsának magasabb a zsírtartalma.

Kattints ide...