Érkezés
Épp hajnalodott, amikor lekanyarodtam az 51-es főútról. A vízpart mellett megálltam és szemrevételezéssel eldöntöttem, hogy miként közelítsem meg a horgászállást. Szép lassan betolattam a kiszemelt helyig, nincs sok hely a víz és a kialakított utacska (két keréknyom) között, így figyelmesen kellett manőverezni. A sikeres művelet után kipakoltam a felszerelést és elhelyezkedtem a parton. Pár hete, amikor itt jártam még élettelennek tűnt a víz, de most szinte forrt. Egymás érték a rablások a köd lepte vízen, fodrozódás mindenütt. Itt egy szitakötő suhant, ott egy béka törte meg a csendet és egy fakopáncs ütemesen kopogott. Jó kis pecának néztem elébe.
A táj
A Dömsödi övcsatorna 51-es út melletti szakaszán horgásztam. A vízterület egy szinte egyenes szakaszt képez, amely elsőre nem tűnik valami vadregényesnek. A szemközti oldalon egy keskeny erdős sáv húzódik. Az innenső (51-es út felöli oldalon) egy nagy termőföld, vagy rét terül el, a végén egy kis erdős területtel. A horgászállásomat a kis erdős terület előtt alakítottam ki. Amikor az ember már a parton van, akkor azért már vadregényesebbnek tűnik az egész horgászhely. Az 51-es út monoton zaja nem is annyira zavaró, mint képzeltem. A víz peremén már zöldell a nád, szerintem hamarosan szép nádfalak lesznek itt-ott. A part viszonylag tiszta, csak egy nagy szotyihéj folt tanúskodott arról, hogy jártak már itt előttem a napokban.
Horgászat
Pár perccel érkezésem és elhelyezkedésem után bekevertem 1 kiló etetőanyagot, ami a múltkori horgászatból maradt nálam, majd összeállítottam a felszerelést. Pergetni és spiccbotozni terveztem a mai napra. Kimértem a spiccbottal a meghorgászni kívánt szakaszt, majd beetettem. Amíg az etetés ért, pergettem kicsit. Bejártam egy 30-40 méteres szakaszt, de semmi nem csapott le a twisterre, villantóra, kanálra. Leültem a székbe és nekiláttam a keszegezésnek. Úsztattam az úszót a megfelelőnek hitt mélységben. 10-ből 5 dobás mindig beleakadt a magasra nyúló növényzetbe, de finom mozdulatokkal simán ki tudtam venni a szereléket. Sajnos a 4 méteres bot, mint eddig mindenhol, itt is rövidnek bizonyult. Nem tudtam a partközeli növénysávon túldobni. Ez egy kicsit megnehezítette a halak aprítását, de nem lehetetlenítette el teljesen. Tehát, úsztattam az úszót, majd egy picit megállítottam, és ahogy újból útjára engedtem rá is vágott a keszeg. Ez a taktika vált be a mai napon, de ez is csak akkor, amikor lehelet finoman csináltam a folyamatot. Nagyon lassan állítottam meg és hirtelen engedtem el. Az egy kiló etetőanyag rendkívül kevésnek bizonyult, a nap felénél teljesen otthagytak a halak, nem tudtam tartani már a horgászat ütemét, csak néha-néha sikerült fognom egyet. Előtte szinte minden dobás halat adott. Fogtam egy hatalmas dévért, egy nagyobb kárászt és még egy sor kisebb-nagyobb keszeget. Össze sem tudom számolni, hogy mennyi halat fogtam, szerintem biztosan 50 felett. A spiccbottal nagyon élvezetes volt a horgászat, picit bánom, hogy a feedert itthon hagytam, bár etetőanyagom amúgy sem lett volna mindkét módszere. A nap vége felé még pergettem kicsit, amikor láttam, hogy beindultak a rablások, de nem jártam sikerrel most sem. Törpeharcsával nem találkoztam, bár élő csali nem volt nálam egyáltalán. Az összes halat kenyérrel fogtam, melyhez vásároltam előzőleg egy kenyérkinyomó szettet is (ilyet), ami nagyon bevált. 6-7 óra fele szép lassan összepakoltam és elindultam hazafelé.
Összességében
Remek napot zártam, meglehetősen el is fáradtam a nap végére. Úgy érzem érdemes volt váltanom a vadízi horgászatra, nagyon jól éreztem magam. Pár tanulságot is sikerült levonnom a horgászat végén. Vadvízre nem elég 1 kiló etetőanyag. A 4 méteres spiccbot rövid. Minimum 6 méteres kell, úgy gondolom. A nap végén még a halőr is meglátogatott, nem gondoltam, volna, hogy ellenőrzik ezeket a vizeket, de mégis. Nem volt semmi probléma az online vásárolt napijeggyel. Mindenkinek csak ajánlani tudom a helyszínt, egy próbát mindenképp megér.
