Siratói-holtág, Körös vidéke

A vadvízi horgászat mindig különös élményeket tartogat ezért is vártam már nagyon a napot, hogy a Siratói-holtágat közelebbről is szemügyre vehessem. A bizonyos nap szépen lassan el is érkezett és 2007. augusztus 16-án este 6 órakor útra is keltünk Békésszentandrás felé.

Bevallom kicsit nehézkes írnom a szokott módon a helyről, hiszen itt nincsenek a tavaknál létező szempontok, melyek alapján elemezhetném a helyet.

Késő este megérkeztünk a helyszínre. Még éppen nem volt teljesen sötét ezért a part menti ház elfoglalása után tele reménnyel elfoglaltam a házhoz tartozó stéget is. Pár perc készülődés után már be is vetettem a fenekező szerelékemet a folyóba.

A holtág sodrása rendkívül lassú volt, ezért különösebb módszereket nem kellett bevetni, szinte tavi horgászatnak felelt meg a dolog. Nagyon tetszett maga a hely, a stégről való horgászat, a víz tisztasága és a sok nádas. A szerelék bevetése után 15-20 perccel jöttek is az első kapások, melynek rendkívül örültem, de többszöri bevágás után sem sikerült semmit sem fogni. Kezdett gyanús lenni a dolog. Így telt el az első éjszaka. Sok kapás, némelyik még a botot is megütötte, de semmi hal. Hajnalban gondoltam finomítok a szereléken valamelyest és kisebb horgot tettem fel első körben. A módosítást "siker" koronázta egy törpeharcsát sikerült megakasztani azonnal. Ekkor volt az a pillanat, amikor nagyon elkeseredtem. Gondoltam, ahol van egy törpeharcsa, ott nyilván van rengeteg. Bíztam abban, hogy ez csak idetévedt, vagy valami ilyesmi. Tévedtem. Folyamatosan csak ezek a halak jöttek, bármivel csaliztunk. Mivel az este folyamán hallottam pár rablást gondoltam megpróbálok halszelettel egy dobást a nádas elé. Tíz perc sem telt el és a kapásjelző felvágódott. Rettenetesen megörültem neki és jól be is vágtam. Meg is volt a hal, de nem húzott valami erőteljesen. Mondanom sem kell, hogy törpeharcsa volt a horgon. Egy kicsivel nagyobb, mint a megszokott. Ebben a pillanatban dőlt el, hogy nem maradok a tervezett ideig a helyen, hanem másnap hazamegyek. Egy ideig azonban élt még bennem a remény, hogy esetleg ezek a mocskos kis halak csak átutazóban vannak, de ez a reményem is szertefoszlott hamarosan.

Innentől kezdve semmi kedvem sem volt a horgászathoz. Már nem is mozdultam, ha kapás volt, sőt mikor kitekertem a szereléket néha órákig vissza sem dobtam. Snecikre úszózgattam a stég előtt.

Sajnálatos módon ez a kis kaland sok időtől és pénztől fosztott meg. A hetijegy 6000 Ft volt. (A napijegy 1500 Ft egyébként)

Erre a vidékre egy jó darabig nem térek vissza véleményem szerint. A holtág neve egyébként rendkívül találó, mert majdnem sírva mentem el a helyszínről.