Kisebb kihagyás után összejött egy jónak ígérkező horgászat az őrbottyáni horgásztavon. Mivel a kelleténél kicsit többet hagytam ki, így alig bírtam aludni a horgászat előtti napon. Vártam már a kalandot. Egy régi barátommal mentem, aki még nem is nagyon horgászott ezelőtt. Most is csak nézőnek jött.
Érkezés
Nos, mint ahogy már párszor ezelőtt most is eltévedtem az odavezető úton. Hajnali 6-ra szerettünk volna odaérni, de csak 6:30-ra sikerült. Végül is olyan nagy gondot ez nem jelentett, mert volt még hely a tavon bőven. A 40 km-es útból csináltunk 80 km-est. Sebaj, a fő, hogy megérkeztünk. 3000 Ft volt a napijegy, melynek kiváltását követően megkezdhettük a horgászatot.
(A horgászengedély kötelező ezen a horgásztavon.)
A tó
A18 hektáros tó látványa nem mindennapi. Körbe fűzzel, nádassal, fákkal-bokrokkal. A partján padok-asztalok, füves terep. Kényelmes horgászatnak néztünk elébe. Az állások is megfelelő távolságra voltak egymástól és a part lejtése sem volt megterhelő. Majdhogynem vízszintes volt. A víz tiszta volt bár már megjelent az alga a tetején, a hűlő időnek köszönhetően. A tó kacsaállománya is igen figyelemreméltó. Néha-néha hangos lármázással csoportosan felszálltak, melynek olyan hangja volt, mintha egy autó farolt volna mögöttünk. Azon a partszakaszon, ahol horgásztunk véleményem szerint 1,5-2 méter mély lehetett a víz. A horgászállások autóval megközelíthetőek gond nélkül. Bizonyos közönként wc-k vannak kihelyezve.
Kapások, horgászat
Volt bennem egy szikrányi gyanú a tó halaival kapcsolatban, merthogy a tó honlapján olvastam, hogy valamikor a múltban törpeharcsafogó versenyt rendeztek itt. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Hiba volt! Még otthon elkészítettem a mézes etetőanyagot, melyhez mézes kukoricát csaliztam (elsőre). Bedobtam az általam megfelelőnek ítélt távolságra a szereléket és lehelyeztem az ágasokra a botot. Nem telt el 5 perc sem és koppant a kapásjelző. Ekkor tudatosult bennem a felismerés, hogy ez valószínűleg az a bizonyos hőn utált halfaj lehet. Kapás megint, megint és megint. Kénytelen voltam bevágni, melynek az eredménye meg is lett. Fogtam egy törpeharcsát. Kicsit elment a kedvem az egésztől egy pillanat alatt, de nem adtam fel. Több csalit is próbáltam. Tigrismogyorós pelletet, csemegekukoricát, epres, illetve mézes pelletet és még bojlit is.
Sajnos keménykukorica nem volt nálam. Minden csalira törpeharcsa volt a tó válasza. Megpróbálkoztam a pergetéssel is, mert elég sok rablás volt bizonyos időközönként. Eredményhez ugyan nem vezetett, de amikor ott álltam a nádas között és dobáltam jobbra-balra a műcsalit éreztem, hogy
"valaki" néz. Lenéztem a lábam elé a vízre és észrevettem, hogy egy arasznyi törpeharcsa kukkol ki a vízből. Szinte már a feje is kint volt. Megijesztettem a twisterrel, mire az elmenekült. A dologból azt a következtetést vontam le, hogy nyilvánvalóan hemzseg a tó a törpeharcsától. Lehet, hogy máskor, más csalival, más időben, a tónak egy másik helyén jönnek rendes halak is.
Egy gondolat
Be kellene vezetni országosan azt az elvet, hogyha valamelyik tavon az ember X-nél több törpeharcsát fog
adják vissza a napijegy árát, hiszen nem ez az, amiért az ember elmegy horgászni egyet. Vadvízen ez még nem is annyira idegesítő dolog, mert benne van a pakliban, de egy tavon, ahol nem is olcsó a napijegy már nem annyira muris.
Összességében
Nem mernék elmenni ide legközelebb, bármilyen remek kis környezet is vár itt az emberre. Sajnos a törpeharcsa nem pont az, amiért horgászni szeretek. Persze a horgászat felét a táj, a pihenés teszi ki, de szeretem nem tudni, hogy amikor kapás van, akkor mi lesz a horgon.
