A legtöbb feederezéssel ismerkedő horgász a gubancgátlóra felhelyezett drótkosár használatával azonosítja e módszert.
A feederezés, mint a legtöbb új módszer Angliából indulva hódította meg Európát. Az újdonságok is szinte kivétel nélkül ott születnek. A magyar horgászcikk-kereskedelem igyekszik lépést tartani az aktuális angol trendekkel, de a horgászok sokszor görcsösen ragaszkodnak a régi dolgokhoz. Szeretném kicsit bővebben bemutatni e két kosártípust, melyek használatával új lehetőségek nyílnak meg a feederezők előtt.
Method-kosár
Először is kezdjük az ún. talpólmos method-kosarakkal. A műanyag bordákkal átszőtt test lapos, alsó részén helyezkedik el az ólombetét, amely biztosítja, hogy kosarunknak mindig a sima oldala feküdjön a fenéken, az etetőanyaggal megtöltött másik felébe pedig bele tudjuk nyomni a felcsalizott horgot és az garantáltan megfelelő pozícióba kerül bevetés után.
A pellet, vagy kukorica etetőanyagba rejtése rendszerint kivételes eredményt hoz pontyozás közben, egyedül a mély iszapréteg szabhat gátat e módszer alkalmazása közben. Kipróbáltam keszegezés közben is a kosár kisebb típusait, hosszabb előkével, egy vékony gubancgátlót áthúzva a kosár zsinórvezetőjén, és így is bizonyított. 12-es gamakatsu horoggal, 14-es előkével és vékony trágyagilisztával remek eredményeket érhetünk el dévérezés terén is.
In-line kosár
A másik, az in-line kosár, melynek középső részén található a cserélhető ólomsúly, az ezt körülölelő műanyag test nagymennyiségű etetőanyag felvételére képes, ezáltal alkalmas átlagon felüli távolságok meghorgászására, persze egy erősebb feederrel. Ennél a módszernél az igen rövid horogelőke a lényeg, körülbelül olyan hosszúságú kell, hogy legyen, mint a kosár, így nem tud gubancolódni. Akkora forgót kell választanunk a kosár alá, ami megszorul a kosár zsinórvezetőjében, így fix szereléket kapunk, a nagy távolságról a biztos akadást csak ilyen fix szerelékkel érhetünk el.
