Horgászat a Derítő tavon

Nagy lendülettel vágtunk bele ebbe a kalandba, melytől sokat reméltünk. Ez a kis leírás 2 alkalmat ölel fel, melyben vannak kellemetlen és kellemes élmények is. A tavat egyik alkalommal hajnaltól-estig, másik alkalommal estétől-másnap estig ostoroztuk botjainkkal. A két alkalmat megpróbálom egyként ecsetelni, ahol ez lehetetlen ott kitérek erre külön.

Indulás és érkezés

Miután a tóhoz megérkeztünk rögvest szembesülni kellett azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a horgászállásig csak gyalog lehet bemászni. Ehhez a kisebb túrához a tulajdonosok biztosítanak kisebb kocsikat némi pénz fejében, melyeket jól meg lehet rakni áruval és a kívánt helyig lehet húzni azokat. Ez egy elég fárasztó mutatvány lévén a tó parkoló közeli oldala végig „lakott”, azaz kis stégekkel, faházikókkal van tele. Így nem marad más hátra, mint megkerülni a fél tavat, hogy eljussunk egy bizonyos állásig. A hely kiválasztása után egy kis pihenést közbeiktatva máris lehet kezdeni a zsákmányszerzést.

A tó

A tóról pár szóban csak annyit mondanék, hogy gyönyörű szép helyen van és maga az egész látvány, mely itt fogad minket elképesztő. Szinte bármerre nézünk a tavon, mindenhol látjuk a kapitális halak búvóhelyének megfelelő helyeket. Erdő, madarak, virágok, vízbe dőlt fák és mindenféle jóság van errefelé. A tó hatalmas mérete bizalomgerjesztő érzést kölcsönöz.

Minden más

Kapások tekintetében a tó az első alkalommal nem kápráztatott el minket. Az első alkalommal a partról horgásztunk, a második alkalommal béreltünk egy kis házikót a vízen és onnan próbálkoztunk. A házikós horgászat már több élménnyel gazdagította emlékeinket.

Az első alkalomról csak annyi szót ejtenék, hogy igaz volt pár kapás és akasztottunk pár halat is, de az akadók miatt azokat nem tudtuk hálóba juttatni sajnos. Ez persze lehet a mi hibánk is, de hát akkor ismerkedtünk a tóval első ízben.

A második alkalom már zsákmányban gazdag horgászatnak bizonyult. A kis házikó megfelelő védelmet nyújt a hideg ellen, és az álmos horgász kényelmesen alhat is bent az ágyak egyikén.

Az esti és éjszakai órákban szinte semmi kapás sem volt. Hajnal tájban azonban beindult a dolog és sorba kapkodtuk ki a 2-3-4 kg-s pontyokat. Amit megfigyeltünk, hogy arról a stégről (9-es stég) vagy nagyon be kell dobni a szerelést, vagy csak éppen. A köztes állapot nem bizonyult megfelelőnek, mert ott volt egy jókora akadós rész. A kukorica volt a főmenü, szinte csak erre kaptak a halak aznap (hajnalban).

Összességében

A gyönyörű környezet és hatalmas vízfelület szinte felejthetetlen élményt nyújt annak, aki már horgászott itt valaha. Így vagyok ezzel én is, sokat gondolok erre a tóra és szinte biztosra veszem, hogy ide még jó párszor visszalátogatok egy-egy portyára.